A ZENEKAR MEG CSAK HANGOL

Het orkest is nog aan het stemmen

Alles – zeggen we zo tegen onszelf –
zal hierna nog komen. Maar
er komt niets hierna.

Vlak voor mijn verdwijnen:
kramp in de tussenhersenen,
zachte ondergang
in een rondwervelende zandtrechter,
of de maagmond,
verwonderd, plotseling ---

Ofwel mijn lever,
ofwel het systeem.
Laten we maar geen plannen meer maken.

De herfst is genadig.
Licht rusten
de groene, sierlijke
vingers van de hemelboom
op de toetsen van de wind:

A ZENEKAR MEG CSAK HANGOL

Minden – mondogatjuk magunknak –
még ezután jön. Semmi
nem jön ezután.

Ami a n’lkülemet megalőzi:
görcs a köztiagyban,
lágy alábukás
forgó homoktölcsérbe,
vagy a gyomorszáj
álmélkodva, hirtelen ---

Vagy a máj,
Vagy a rendszer.
Terveket hát ne szöjünk.

Az ősz könyörületes.
Az ecetfa
lazán nyugtatja kecses,
zöld ujjait
a szél billentyüin: